Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Petőfi Nagyszalontán címmel kínált vetítéssel egybekötött beszélgetést a Partium Ház és a Holnap Kulturális Egyesület újabb rendezvénye október 25-én.
Ozsváth Sándor művelődéstörténész gondolatmenete szerint a „három főd határán” fekvő Nagyszalontán ötvöződik az alföldi pusztáknak, a Sárrét mocsarainak és a bihari hegyvidéknek a kultúrája, talán ez a magyarázat arra, hogy a város Arany Jánoson kívül is számtalan költőt, írót, építészt, szobrászt adott a hazának.
Petőfi Sándort és Arany Jánost nemcsak szakmai, de erős baráti kötelék is összefűzte, tisztelték, inspirálták és támogatták egymást. A magyar irodalom legendás barátsága mindössze két és fél esztendeig tartott, 1847 februárjától, a Toldi pályadíjának hírétől 1849 júliusáig, Petőfi halálhíréig. Ezalatt az idő alatt nem sokszor tudtak találkozni részben a felgyorsult történelmi események miatt, részben Arany megfontolt magatartása miatt, aki Petőfi többszörös unszolására sem költözött fel az irodalmi élettől pezsgő magyar fővárosba. Találkozásaiknak többször is Nagyszalonta adott otthont, de barátságuk legfőképpen az egymásnak írott leveleiken és verseiken keresztül bontakozott ki.
A partiumi hajdúváros jelképének számító Csonkatoronyban működő közgyűjtemény, az Arany János Emlékmúzeum munkatársát, Czégé Réka programszervezőt a múzeum történetéről, jelenéről, a gyűjteményről, Aranyról, Petőfiről, barátságukról Szűcs László költő, az Újvárad folyóirat főszerkesztője faggatta.
