Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján jelentkeztünk az év első rendezvényével. Egy nagysikerű pódiumműsort hívtunk meg Szatmárnémetiből. Majtényi Erik, Hencz József: Ilyen-olyan vallomások – versek, prózák, kuplék, sanzonok – két hangra című előadást László Zita, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színművésze Hencz József zeneszerző zongorakíséretével mutatta be a Partium Házban.
„Magyar kultúránk megtartása, megőrzése, továbbadása a következő nemzedéknek nagyon fontos feladatunk és kötelességünk. A kultúra tartást, hitet, igazodási pontokat ad a mai világ nehéz körülményei között is.” – emelte ki köszöntőjében Hetei József önkormányzati képviselő.
A pódiumesten megszólaló Majtényi Erik (1922-1982) erdélyi költő műveiről így vallott a zeneszerző Hencz József: „A huszadik század elején a nyugatosok világában élt egy olyan műfaj, hogy irodalmi sanzon. Olyan nevek gyakorolták ezt a műfajt, mint: Emőd Tamás, Juhász Gyula, Gábor Andor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő és mások. Amikor rátaláltam Majtényira, több vers szinte kínálta magát, hogy zenét írjak hozzá. Csak le kellett üljek, hogy leírjam a fülemben zsongó dallamot. Majtényi gondolkodásban nagyon közel áll hozzánk. Úgy tud szólni, ahogy egyik ember a másikhoz. Szavaival nem akarta megváltani a világot, de nem tudta nem megírni a gondolatait. A legapróbb dolgok is más dimenziót kaptak az ő megfogalmazásában, azonnal fontosabbak lettek. Ezért fontos az, hogy Majtényi költészete eljusson a mai emberekhez.”
A Miről szól az előadás? – kérdésre László Zita ezt válaszolta: „Érzésekről, az ember és a világ dolgairól, arról, hogy mi köze van az embernek a világhoz. Hogyan látja a költő ezt a világot, amiben mindenkinek élni kell. Az ember helyéről a világban. Meg egy kis líráról. A költői érzékenységről és arról, hogy a költő is emberből van. Arról, hogy a másik is ember. Arról, hogy vannak hétköznapi emberek és vannak hétköznapi gondolatok is.”
Majtényi Erik Üzenet a palackban című jegyzetében írja: „…a palackposta jelképe voltaképpen az író célját, élete értelmét fejezi ki”. A reményt, a bizakodást, „hogy a maga vízre bocsájtott palackjainak is célhoz érhet egy bizonyos hányada”. Majtényi vízre bocsátott, lírai üzeneteket rejtő palackjaiból harmincöt került a műsorba, melyek Debrecenben célhoz értek: a teltházas est, a nagyszerű előadás után a közönség egy pohár érmelléki bor mellett elbeszélgetve osztotta meg egymással az élményt.
