A Partium Ház Baráti Társasága 52 fővel a partiumi Szatmár megyébe kirándult 2024. április 27-én a Pullman Travel Utazási Iroda szervezésében.
Utunk első állomása Érmindszent volt, a lassan elnéptelenedő falu, melyet nagy szülöttjéről 1957 óta Adyfalvának is neveznek. Megtekintettük a földes padlójú, nádfedeles, patics- és vályogfalú szülőházat és az ugyanazon a telken álló, 1907-ben épült tágasabb, modernebb új házat, valamint az épületekben berendezett emlékmúzeumot.
Nagykárolyban a Károlyi család birtokainak évszázadokig központjául szolgáló, 2012-ben szépen felújított kastély kiállításait néztük meg Bikfalvi Zsolt, a kastélyt működtető alapítvány munkatársának vezetésével. A kastély a mai formáját 1894-ben nyerte el, amikor gróf Károlyi István átalakítatta Ybl Miklós tervei alapján neogótikus-neobarokk stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá. A látnivalók közül emlékezetes a régi négyszögletes várudvarból kialakított impozáns átriumos fogadóterem, az enteriőr kiállítás, a Nagykároly szülötteit bemutató panoptikum, valamint a kastélyt körülvevő angolpark.
Károlyi és Rákóczi szövetségesek voltak. A Rákóczi-szabadságharc idején az udvar Rákóczi szövetségesét, Károlyi Sándor főispánt kérte fel közvetítőként, hogy próbálja lebeszélni Rákóczit az ellenállás folytatásáról. Az 1711-ben a Majtényi-síkon lezajlott fegyverletétel után a Károlyi-kastélyban hitelesítették a szatmári békeokmányt. Ezt a jelenetet ábrázolják a panoptikum viaszfigurái.
A nagykárolyi Magnolia Étteremben elfogyasztott háromfogásos ebéd, a csoport egybehangzó véleménye szerint, minden fogása nagyon finom volt: köszönet érte a tulajdonos-séf Mogyorósi Tündének. Ebéd után indultunk a megyeszékhely, Szatmárnémeti látnivalóinak felfedezésére, amiben Szökőcs Zsuzsanna, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke volt a segítségünkre. Vezetésével több a turisták által kevésbé ismert helyszínt és nevezetességet is megcsodálhattunk: a Római Katolikus Püspöki Palota kápolnájában azt az oltárt, amely előtt örök hűséget fogadott egymásnak Petőfi Sándor és Szendrey Júlia; a Református Líceum dísztermének falfestményeit; az egykori Pannónia Szálló részeként épült és ma a Filhamónia által használt szecessziós motívumokkal gazdagon díszített koncerttermet; az Iparos Otthont, ahol még Bartók Béla is koncertezett; az egyetlen megmaradt zsinagógát.
A belvárosi séta során láttuk a főtér és környéke nevezetes épületeit: a felújítás alatt álló Pannónia Szállót, mely a város legszebb épülete; a Szatmárnémeti Északi Színházat; a Római Katolikus Székesegyházat; a Láncos templomot és az előtte álló Kölcsey Ferenc-szobrot. Szatmárnémetit sokan „Kölcsey Ferenc városának” is nevezik, mivel a Himnusz szerzője a XIX. század első harmadában Szatmár vármegye főjegyzője, illetve országgyűlési követe is volt.
A Vécsey-ház udvarán megnéztük azt a domborműves emléktáblát, amely arra emlékeztet, hogy a Vécsey-ház helyén egykor állt épületben 1711. április 27-28-án tárgyalták meg és fogadták el a szatmári békét.
Vállalkozó kedvű utastársaink felkapaszkodtak a 45 méter magas Tűzoltótorony 175 lépcsőfokos csigalépcsőjén is, hogy megcsodálják az óvárosi panorámát.
A hazaút során néhány percre és egy fotóra megállunk még a szatmári béke emlékoszlopánál a majtényi síkon, ahol a Rákóczi szabadságharc végén, 1711. április 27-én a Károlyi Sándor vezette kuruc seregek letették a fegyvert Pálffy János császári főparancsnok előtt.
