A múlt század eleji Nagyvárad hangulatát idézte meg a február 15-i Dutka Ákos emlékestünk. Az akkortájt pezsgő, gazdag és színes szellemi és kulturális környezete miatt, Nagyvárad kiérdemelte a „Pece-parti Párizs jelzőt. Ady Endre pedig így vallott szerelmet neki: „Oh, Nagyvárad, még megíratlan, talán soha meg sem írható regényem édes, régi városa, te kis Magyarország! Tőled követelem vissza az ifjúságomat, tőled várom a talán-talán föltámadásomat, ezennel, talán utoljára, szerelmet vallok neked!”.
Versánszky Ildikó ihletett zenei válogatása a Trio Consort Vonóshármas előadásában a „boldog békeidők” világába vitte vissza a közönséget, és ezzel megalapozta az est további hangulatát.
Szűcs László, a nagyváradi irodalmi folyóirat, az Újvárad főszerkesztője értő könnyedséggel moderálta Boka László, Budapestről érkezett irodalomtörténész (aki nem mellesleg, Dutka Ákos leszármazottja) akadémiai szintű, ugyanakkor végig érdekes előadását és a 85. születésnapját nemrég ünneplő Bakó Endre irodalomtörténész, a debreceni újságírás meghatározó egyéniségének „fiatalosan” szellemes megszólalásait.
Újhelyi Kinga színművész élvezetes előadásában megszólaló Dutka-versek és prózai művek gazdagították, árnyalták az egyik utolsó nagyváradi „Holnapos” életét, munkásságát, az irodalomtörténetben betöltött helyét és szerepét bemutató emlékestet.
A Partium Ház negyven személy befogadására alkalmas előadóterme ezúttal kicsinek bizonyult, többen az előtérbe szorulva követték a mintegy kétórásra sikeredett rendezvényünk műsorát, amelyen a közönség egy percig sem unatkozott, inkább gyakori tapssal jutalmazta az előadókat.
Ahogyan az a Partium Házban lenni szokott, a rendezvény után a résztvevők, a Kárpátia Borház kiváló borai mellett, még sokáig beszélgettek. Este tíz óra körül valaki megjegyezte, ez az est Dutka Ákosnak is tetszett volna.
Az estről készült videofelvételünk (sajnos néhol kisebb technikai hibákkal) megtekinthető a Magyar Házak Facebook-oldalán.
