A Partium Ház Kárpátia Galéria programjának keretében, Debreceni fiatalok Kós Károly nyomában címmel nyitotta meg a debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnázium diákjainak sztánai alkotótáborokban készült alkotásaiból válogatott kiállítását. A különleges művészi élményt nyújtó tárlat tisztelgés Kós Károly munkássága előtt, ugyanakkor egyik jelképe a nemzeti értékek egyetlen egészként való felmutatásáért tett debreceni törekvéseknek.
Jelenlegi és volt diákok, tanárok, szülők és a sajtó jelenlétében nyílt meg szeptember 30-án a debreceni Partium Házban a helyi Kós Károly Művészeti Szakgimnázium diákjainak sztánai alkotótáborokban készült alkotásaiból válogatott kiállítás.
A vendégeket elsőként Stanik István, a Magyar Házak Hálózatának szakmai igazgatója, a Partium Ház vezetője üdvözölte.
Köszöntőjében azt mondta: a most megnyíló tárlat a nemzeti értékek egyetlen egészként való felmutatásáért tett debreceni törekvések jelképe.
„Ez a kiállítás azt üzeni, hogy egy debreceni iskola diákjai számára teljesen természetes, hogy az iskolájuk a XX. század nagy erdélyi értékteremtőjének, Kós Károlynak a nevét viseli, hogy nyaranta, Kós Károly egykori lakhelyén, a kalotaszegi Sztánán, a Varjúvár szomszédságában vernek alkotótábort, hogy az ottani tájban, az ott élő emberekben is felfedezzék, megtartsák, majd továbbadják Kós Károly, azaz Erdély szellemiségét.
Ahogyan a kiállítás címe is jelzi, ezek a debreceni fiatalok immár 10 éve Kós Károly nyomában járnak, azon az úton haladnak, amely nagyszerű alkotások létrehozása és az egységes magyar értéktudat megerősödése felé vezetnek” – mondta Stanik istván.
Ezt követően Nagy Edit pedagógus és a gimnázium diákjainak előadásában kalotaszegi népdalokat hallhattunk.
A Kós Károly Művészeti Szakgimnázium nevében Vargáné Szabadka Tünde, az oktatási intézmény igazgatója mondott beszédet.
Az intézményvezető köszönetét fejezte ki a Partium Háznak azért, hogy az iskola értékteremtő munkájára felfigyelt, és úgy értékelte, hogy ezt érdemes a szélesebb közönséggel is megosztani. Majd az iskola 2003-as névadásához fűződő személyes élményeit idézte fel.
„Már akkor úgy éreztem, hogy a mi tantestületünk elhivatottabb annál, minthogy a névválasztást egyszerűen csak „kipipáljuk”. 2003 óta egy szisztematikusan felépített munkát folytatunk annak érdekében, hogy Kós Károly hagyatékát, értékrendjét átörökítsük a fiataloknak, hogy magyarságtudatukat napi szinten ébren tartsuk. A következő állomás 2009, ami az én életemben is meghatározó időszak volt, hiszen akkor lettem megbízott igazgató, és akkor ősszel határoztuk el a tantestülettel, hogy elmegyünk Sztánára. Akkor jártam először ott, és megérintett az a közeg. Igazgatóként azt gondolom, az a cél, hogy minél több gyermek és pedagógus jusson el oda, érintse meg az a légkör, hiszen abból fog táplálkozni. Pedagógus munkatársaim azóta is, 10 éve szervezik az alkotótáborokat Sztánán, ebben az alig száz főt számláló kis faluban, amelybe diákjaink életet vittek, és ahol nagyon sokat tanultak. Bízunk benne, hogy iskolánkban mindig meglesz majd az az utánpótlás, akik nyomdokainkba lépve folytatják majd azt, amit mi elkezdtünk, és gyermekeink felnőve, az iskolából kikerülve is elmennek majd Sztánára és Erdélybe” – mondta Vargáné Szabadka Tünde.
Az intézményvezető szavai után Toró József művésztanár, a kiállítás kurátora értékelte és nyitotta meg a kiállítást.
„Amikor 2010-ben szerveztük az első tábort még nem gondolta senki, hogy életre szóló élményekben lesz részük nem csak a diákoknak, de a kísérő tanároknak is. A kis kalotaszegi településnek különleges varázsa van. A régi épületek, a református templom, a Kós Károly által tervezett görög-katolikus templom, a Varjúvár, a környező dombok, a távolban a Vigyázó látványa és a sztánai emberek mind hálás festői témák. Szerencsés vagyok, mert minden itt kiállított munka elkészítésénél jelen voltam.
Amikor a munkák között válogattam, régi új ismerős alkotásokkal találkoztam. A kiállítótér szabta korlátok miatt szigorú válogatás után döntöttem a kiállított festményekről. Nem volt könnyű feladat, a 10 év alatt sok olyan alkotás, festmény , fotó és természetesen dokumentum film született, ami ma már érték.
A kiállított képekre jellemző a komoly elmélyült gondolkodás és a szakmai alázat, ami nem mindig tapasztalható egy 15-17 éves fiatalnál. A munkák ugyanakkor egyfajta szabadságot tükröznek, a tájat és az újszerű élmények nyújtotta pillanatot ragadják meg.
Egy alkotótábornak a legfontosabb rendeltetése elsősorban az újszerű látvány befogadása, egymás megismerése és a közösségben való alkotás. A táborban kialakult kis közösségben nagyon jól megfért az alig kilencedikes és a már egyetemista volt diák, természetesen összeköti őket az, hogy mindannyian Kósos tanulók. A kiállított munkák többször szerepeltek pályázatokon, és számos díjjal jutalmazták a tanulók teljesítményét. Az élet úgy hozta, hogy már sokan diplomával rendelkeznek, de a sztánai jelenség és az útravaló amit ott kaptak, egész életpályájukon végigkíséri őket” – mondta Toró József.
A kiállításmegnyitó vidám, kötetlen beszélgetéssel zárult.
