Szucher Ervin, marosvásárhelyi újságíró, az erdélyi szórványtelepüléseken élő magyarokról írt riportköteteit mutattuk január 24-én a Partium Házban.

Előadásában a szerző elmondta, az 1990-es évek végétől járja az erdélyi szórványt. Az elején hobbijának tekintette, aztán szakmai kihívásnak, jó ideje viszont hivatásának érzi, hogy eljusson minél több eldugott helyre, ahol magyarok élnek, Erdélyben és a Kárpátokon túl is, hogy az erdélyi és anyaországi nagyvárosokban élő olvasók is megismerjék a szórványt és az ottani magyarok életét. Könyveiben a szívós megmaradást, a magyarság megőrzéséért folytatott mindennapi küzdelmet, és a beolvadás reményvesztettségét próbálta az olvasó elé tárni.

Elhangzott, hogy könyveinek egyik recenzense, Ötvös József szerint, Szucher Ervin könyveinek „minden írása egy külön világ, hangulat, történelmi múlt és jelenkori küzdelem megörökítése, a szórványsorsba sodródott egykori erdélyi kisvárosok és falvak történelmi krónikája. A sorsfordítást jelentő Trianon teremtette új világ az, amelynek következtében az elvándorlás, asszimiláció, öregedés és apadás útján letűnőben lévő világ utolsó mozzanatai, hol szomorú, hol pislákoló reményű életképek felvillantásai ezek a riportok. Talán éppen ezeknek az utolsó történelmi pillanatoknak megörökítéséért születnek ezek az írások, és lesznek kordokumentum értékűek.”  – írja.

A szerző pedig a haldokló beteg mellett álló orvoshoz hasonlította magát, aki már csak annyit tehet, hogy a halál beállta előtt feltárja a kórképet, megállapítja a diagnózist. De már nem tehet semmit az elmúlás ellen.

Az est moderátora, Stanik István kérdéseire kapott válaszokból a debreceni közönség megismerhette, hol milyen régiókban él az erélyi szórványmagyarság, milyen történelmi fordulatok, milyen hatások eredménye a szórványosodás, milyen lelki és tudati folyamatokon mennek át az ott élő magyarok. A moderátor úgy fogalmazott, „Sucher Ervin nagy érdeme, hogy felismerte, a szórványvidékeken az ezeréves magyar kultúra eltünése előtti utolsó pillanatainak vagyunk a tanúi, mintha egy süllyedő hajót látnánk a nyílt tengeren, még látszanak a fedélzetén a kétségbeesett tengerészek, de tudjuk, kiszámítható időn belül teljesen elnyeli a víz. Esetleg néhány roncs, néhány túlélő hajótörött marad utána.”

3
3

Az érdekfeszítő, ugyanakkor felkavaró könyvbemutató végén a szerző a jelenség folyamatos terjeszkedésére hívta fel a figyelmet, a tömbmagyarság rohamos fogyása előbb utóbb örvénylétbe kényszerítheti a székelyföldi és a partiumi települések lakót. Bár konkrét megoldások nem látszanak, mindannyiunk felelőssége, hogy ezt megakadályozzuk.

A szerzőt elkísérő sepsiszentgyörgyi színész, Székely Szabó Zoltán és a debreceni Csokonai Színház művésze, Csata Zsolt olvasott fel részleteket a könyvekből. A témára hangolódást pedig nagyban segítették a Versánszki Ildikó és tanítványa, Kurucz Virág által, hegedűn előadott Bartók-művek.

A rendezvény dedikálással, beszélgetéssel és a Kárpátia Borház jóvoltából, belső-magyarországi, erdélyi és kárpátaljai borok kóstolójával zárult.

A rendezvényt a Magyar Házak Nonprofit Kft. Facebook oldaláról élő adásban közvetítette a Partium Ház.

Ossza meg ezt!

Ossza meg ezt!

Ossza meg ezt a barátaival!