A szerzővel Stanik István beszélget.
Közreműködik Csata Zsolt a Csokonai Színház színművésze.

A könyvbemutató után a szerző a Partium Ház pavilonjánál dedikál.

Tisztelt Bíró úr, ártatlan vagyok, nem tehetek róla, hogy kalandor lettem! – írja bevezetőjében a szerző, s ezzel a felütéssel egyből megadja könyvének alaphangját. Munkája önéletrajzi műnek indul, de valójában arról a korról szól, amelyben élt. Az idő az elmúlt közel nyolcvan év, a tér a szerző életútjával együtt: Erdély, a szülőföld, Nagy Románia fővárosa, Bukarest, majd Budapest a rendszerváltás előtt és után. Életén keresztül valójában az erdélyi magyarság sorsának alakulását követhetjük végig. A második világháborút követően, még helyzetének jobbulásában reménykedő kisebbség vergődését a politika viharában: 56-os perek, a masszív betelepítések, a falurombolás, majd a kényszerű menekülés. Innen a kalandor kifejezés, amely félre nem érthető módon utal arra az életérzésre, amely a hazáját elhagyó, új megélhetést kereső ember, akaratán kívül szembe találja magát, miközben helyét keresi a világban. A történelem tett minket kalandorokká – fogalmaz a szerző. Könnyedén mesél, legtöbbször cseveg, az érvelés, az okfejtés ritka, s ez érthető, mert a tények maguk helyett beszélnek. Könyve tények, irodalmi, sajtótörténeti, politikatörténeti kuriózumok gyűjteménye, kísérlet egy korszak átfogó bemutatására, ami önmagában felkelti az olvasó érdeklődését.