Ha az anyaországban szóba kerül Erdély, előbb utóbb legendákból, szájhagyomány útján terjedő mesébe illő történetekből, estleg Vass Albert vagy Nyírő József műveiből táplálkozó pátosz járja át a beszélgetést. Előkerülnek a sztereotípiák a Hargitáról, a fenyvesekről és a medvékről, a hagyományokat őrző, az őrtüzeket gyújtó, a székely himnuszt éneklő, csavaros eszű, kitartó erdélyi magyarokról. Megjelenik előttünk a Tündérkert.

Botházi Mária Kolozsváron élő író szerint azonban „ez a Tündérkert már nem az a Tündérkert”, az erdők foghíjasok, a településeket blokkok csúfítják és a kaszálókon kasza helyet fűnyíró munkál, mely benzingőzt áraszt, a motor zúgása felveri az idilli csendet.” Hőseivel mindvégig azonosulva az erdélyi magyarokról azt állítja, erdélyi magyarnak lenni sok mindent megmagyaráz. „Például azt, hogy miért foglalkoztat akár egy életen át a kivándorlás kérdése, miért tekintjük természetesnek azt, ha valami nehéz, és gyanúsnak, ha valami könnyű, miért viselünk mackónadrágot, ha otthon vagyunk, és miért mondjuk blokknak a panelházat. Egyáltalán: hogyan élünk, cselekszünk, gondolkodunk, és miért úgy, ahogy?”

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Botházi Mária a Biorobot, a Boldogság juszt is a tiéd, a Fűnyíró a Tündérkertben címmel megjelent köteteiben empátiával, ugyanakkor iróniával, szellemes humorral, derűsen elmesélt történeteiben.

Szerzői estjének közönsége, Albert Csilla kolozsvári színművésznő jóvoltából, felolvasó színházi előadáson ismerheti meg ezeket a történeteket, majd Stanik István kérdéseire válaszolva Botházi Mária azt is elárulja, hogy került a fűnyíró a Tündérkertbe. A sok derűs pillanatot, nevetést ígérő rendezvényt Kolcsár Borbála, nagyváradi hegedűművész játéka gazdagítja.

Botházi Mária könyvei megvásárolhatók a Partium Házban, a rendezvény végén pedig dedikáltathatók.

A koccintás ezúttal sem marad el, Erdei Mátyás, fiatal székelyhídi borász Királyleánykája mellett, beszélgetéssel zárul a rendezvény