A Monarchia zenéje a 19. századi Magyarország virágzó zenei életét jelenti. Gazdag és változatos stílus- és műfajkavalkádot kínált, beleértve az operát, az operettet, a szimfóniát és a kamaraműveket is. Erre az időszakra a romantikus és klasszikus elemeket kombináló zenei stílusok voltak jellemzőek, a mély érzelmekkel és lelki gazdagsággal teli alkotások magukban hordozták a szeretet, elvesztés, szenvedély és hazaszeretet témáit, ugyanakkor tükrözték a kor társadalmi és politikai eseményeit is.

A Monarchia zenéjének jellegzetessége, hogy a zenei kultúra és a politikai hatalom között szoros kapcsolat volt. A zenetudorok és zeneszerzők nagy tiszteletben álltak, különleges státuszuknak köszönhetően gyakran élvezhették az elit támogatását, valamint a koronázási ceremóniákon, katonai parádékon és udvari bálokon is jelen voltak.

A Monarchia zenéje tehát nem csupán zenei kifejezőeszköz volt, hanem maga a történelem és az identitás egyik fontos eleme, mely még napjainkban is inspirálja és gazdagítja az európai kulturális örökséget.

Műsor:

Poldini Ede: Palotás

Bihari János: Hadik óbester nótája

Pazeller Jakab: Herkulesfürdői emlék

Paganini: Cantabile

Lehár Ferenc: Paganini áriája

Erkel Ferenc: Palotás

Lehár Ferenc: Arany és Ezüst keringő

Erkel Ferenc: Hazám, hazám

Kéler Béla: Bártfai emlék

Johann Strauss II: Éljen a magyar!