A kiállítás megnyitójára a Magyar Festészet Napján, október 18-án, szerdán 17 órakor kerül sor a Partium Házban.

Köszöntőt mond: Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a telep alapítója és Hetei József debreceni önkormányzati képviselő.

Szakmai megnyitó beszédet mond: Szilágyi András filozófus, költő, művészeti szakíró.

Zenei közreműködő: Trio Consort vonósegyüttes.

Huszonnyolc esztendő alkotó tevékenységének lenyomatait egyetlen kiállításba gyömöszölni lehetetlennek tűnő, mégis megvalósítható, bohém képtelenség. Mert bár festőpalettánk korántsem teljes, válogatásunk azt az alkotói erőt sugározza, amit Hollósy Simon öröksége, a nagybányai festőiskola 1896-os létrejötte óta pulzál a világ felé tájról, térről, időről, Istenről. A második világháborúig kreatív szabadságban működő nagybányai festőtelep volt az a traszszilván művészeti kohó, amit Európa kortárs alkotó szellemisége táplált és tett korszerű széppé, ahol a plein airtől az avantgárdig minden áramlat sikerrel vetette meg lábát.

A Kereszt-hegy lábánál nagyot változott a világ. Nagybánya középkori utcahálóján tisztes múltjuktól megfosztott bányászházak sorakoznak, a város régisége immár kopottgúnyás magány rendetlenül odavetett paneltömbök terhével megrakodva, ám a festők százait megragadó szellemiségét, a táj istenadta szép vadságát, színeit, fényeit nem lehet kisöpörni. Ezt az európai művészeti kánonba beemelt örökséget vállalta fel Véső Ágoston nagybányai festőművész és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke 1996-ban, amikor a püspökség fennállásának 75. és a festőiskola létrejöttének 100. évfordulója alkalmából megszervezte az első tájképfestő telepet. A Kárpát-medence legelhivatottabb művészeit vonzotta magához azóta a nagybányai táj, a figuratív festőknek azt a vonulatát, akik a világ isteni teremtettségére rácsodálkozva immár konzervatív hittel és lélekkel kapaszkodnak a Hollósy, Réti, Thorma, Ziffer, Krizsán, Mikola-féle lázadó, a 19. század végi és a 20. század első felének erdélyi piktúráját korszerűvé tevő, nagy festőgenerációkba. Az utódnemzedék alkotótáborainak „szülötteit” ez idő tájt a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület gondozza a Szentháromság Római Katolikus Esperesség támogatásával, ebből a több mint 300 művet számláló hagyatékból 34 művész 50 alkotását válogattuk kiállításunkba.

„… az igaz művészet által az ember több lesz, jobb lesz, az igaz művészet út az Istenhez.” – hiszi és vallja a telepet vezető Véső Ágoston, akit még Nagy Oszkár korrigált, s aki, mint ívelő híd a jelen és a közelmúlt között őrzi Nagybánya szellemét. Az a fajta ihletett kísérletező kedv jellemzi e műveket és művészeket, ami a hajdani nagybányai festőiskolát is megtermékenyítette. Ez annak a tájnak a műve, melyben ott lakik az Isten, s annak a lélekperzselő felismerése, hogy ott lakik az Isten.